„Egy életem van. Úgy szeretném alakítani a sorsom, ahogy nekem tetszik, nem pedig úgy, ahogy elvárják tőlem. Meg akarom élni az életem minden apró pillanatát, a lehetőségeimet, a fiatalságomat, de legfőképpen a szabadságomat”
Hogy miért is csalunk meg valakit? Ezt ígérem, hogy egy másik posztban kifejtem, és ha megírtam ide is linkelem nektek. (Megcsalós poszt link) Én azért tettem, mert vágytam a változatosságra. Varietas delectat – a mondta Marcus Tullius Cicero már a római korban. Ha már itt tartunk, abban az időben igazán értettek a többes szerelem fortélyaihoz.
De hogy jött nekem a swinger? Nem is tudom, mindig érdekelt, de valahogy nem jutott eszembe felhozni a témát, hisz ahogy említettem korábbi posztomban, (a történet eleje link), nem gondoltam, hogy a párom is hasonló vágyakkal küzd, mint én. De ha már kiderült, hogy ő sem bírja a monogámiát, miért is ne? Ha már őszintén beszélgetünk, úgy gondoltam, akkor most van itt az ideje! És tudjátok mit? Tetszett neki az ötlet, sőt, ő is gondolkozott már rajta. Úgy döntöttünk, lemegyünk egy klubba. Aztán jött a dilemma. Melyik klubot válasszuk? Klub vagy privát buli? Hát ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Mindnek vannak előnyei, és hátrányai is. Azt hiszem, hogy első alkalomra a klub a legjobb opció, de semmiképp sem a legforgalmasabb, szombati napon. Mi persze szombaton mentünk. Gondolhatjátok, százötven ember forgataga…
Az a bizonyos „első alkalom”… Olyan ez is, mint a szüzesség. Mondják is, ”még swingerzűz”. Gonosz leszek, most lerántom a leplet:
az első alkalom a nőknek általában fantasztikus, a férfaknak pedig szörnyű. Hihetetlen? Elmagyarázom!
Női oldal: Nagyon izgulsz, és biztos vagy benne, hogy egy csomó bomba csaj lesz a klubban és te anyaként, háziasszonyként, vagy hétköznapi nőként nem leszel elég „jó bőr”. Teli vagy kérdéssel, kétséggel. Mi lesz, ha féltékeny leszel? Mi lesz, ha találkozol valami ismerőssel? Aztán persze nem húzhatod a végtelenségig, hát lemész. Amikor a klubba kerülsz, rájössz, hogy itt mindenki ugyanezekkel a problémákkal küzdő hétköznapi ember, és rengeteg tekintet irányul feléd. Először szégyenlősen belepirulsz, hiszen nem vagy elégedett magaddal, – persze, hiszen mi nők, szinte sosem vagyunk azok – aztán csak jönnek és jönnek a pozitív visszaigazolások. Végül pedig rájössz, hogy nem csak a férfiak, de a nők is kedvesen, barátságosan és elismerően néznek rád. Iszol egy pohár alkoholt és elszállnak a gátlásaid. Ha ijesztő is elsőre, mégis tetszik amit látsz. Jól érzed magad, és a nyitott társaságnak köszönhetően hamar feloldódsz, barátságokat kötsz.
Férfi oldal: Megbeszélitek, hogy klubba mentek, végre teljesül a vágyad, nagyon várod, pezseg a véred! Aztán belépsz az ajtón, és át kell öltözni, egy koedukált öltözőben. Első sokk. Felvisznek és körbevezetnek. Ahogy szétnézel, fülledt a levegő az erotikától. Itt mindenki alfahím? –fogalmazódik meg benned. Ez a második sokk. Biztos voltál benne, hogy barbibabák lesznek a klubban, de rájössz, hogy „csak” hétköznapi emberek. Ez legalább nem sokkol, mert már amúgy is egyre kisebbnek érzed magad. Az álmaiddal szemben mégsem mindenki téged akar, itt a harmadik sokk. Innentől két lehetőséged van: vagy feladod az előzetes elképzeléseidet, „az alfahím egódat” és elkezded élvezni vagy nem tudsz megbarátkozni azzal, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan előre megálmodtad és örökre leírod magadban a swinger klubokat.
Fontos, hogy ha nem szeretnétek másnap magyarázkodni egymásnak, mindig előre beszéljétek meg, hogy mi az, ameddig párban, vagy szólóban el fogtok menni és ettől akkor se térjetek el, ha magukkal is ragadnak az események. Mi persze nem így tettünk, és jött is másnap a duzzogás, mert a párom úgy érezte, hogy nem kapott elegendő figyelmet. Őszintén szólva azt kell hogy mondjam, hogy igaza volt. Elvittek az események. Akkor azt hittük többet nem megyünk le, mégis az első döccenők ellenére is az életünk részévé vált a swinger a következő években.
„A fentről leszűrődő nyögések és a társalgóból áthallható zene furcsa elegye érdekes kisérője volt italának. A hely dohányzó volt. Privát klubként a dohányzást tiltó szabályok az ilyen klubokra talán nem vonatkoznak. Hogy is vonatkozhatnának, ez egy magánház, egy privát rendezvény. Nem egy szórakozóhely, sokkal inkább egy házibuli. Cathy nem dohányzott, most mégis ámulattal nézte a a kavargó füstöt, mely mint a bujaság kesernyés szaga, úgy ölelte körbe. Nem zavarta, illett a miliőhöz. Félhomály, alkohol, füst és szexualitás. Vonzó és csábitó őrület. Magával ragad és megbilincsel. Rabbá tesz. Kéjes érzés kerítette hatalmába. Csak nézte megbűvölve a fodrozódó kékesszürke fonalak semmivé válását és a Cuba Libret kortyolta.”
Hamarosan folytatjuk…