„A reggeli nap gyengéden beszűrődött a hanyagul leengedett redőny résein. Ahogy végigsimította Cathy arcát a kellemes meleg sugarával a lány felébredt. Arcán széles mosoly, lelkében izgatottság. Az előző este hatása alatt volt. Büszke volt magára, hogy volt ereje átlépni a küszöböt és végre bemenni. Nagyon jól sikerült az este és Cathy szinte a föld felett lebegett. Izgatott volt, és az előző este képei megelevenedtek tekintetében. Örömmel emlékezett vissza a jóképű Thomasra is, aki bevezette őt ebbe az igazán nyitott és előítéletmentes világba. Úgy érezte valami csodálatos dolog történt vele tegnap, ami minden swingerrel kapcsolatos várakozását felülmúlta. Az emberek tényleg nyitottak és befogadóak voltak vele és úgy érezte magát mintha már évek óta rendszeresen oda járna.”
Na, de nem mindig így alakul az első este. Mint ahogy azt említettem, nem gondoltuk, hogy valaha újra megyünk. Aztán volt egy kellemes esténk a barátainkkal, egy szintén csinos, fiatal párocskával. Ahogy beszélgettünk, valahogy fény derült a közös érdeklődésre. Hogy mi sült ki belőle? Bizonyám. Egy közös klublátogatás!
Bármilyen furcsának is hangzik, mivel a barátságok sokszor hasonló gondolkodású személyek között szövődnek, ő talán hasonlóbb is, mint gondolnád. Similis simili gaudet. Jó dolog, ha van egy bizalmasod, akivel még erről is szabadon tudsz beszélni. Az viszont, ha a barátaitokkal közösen tudtok lemenni, az igazán nagy buli!
Eleinte, amikor még nem ismertek senkit a klubban, jó érzés, hogy csoportban érkeztetek, ez olyan biztonságot adó “falka” dolog. Átsegíthet a kezdeti nehézségeken. No igen, persze vannak ebben is furcsa pillanatok, hiszen a barátnő véletlenül ugyanarra az emeletre sétál fel, ahol éppen szórakoztok. Fel kell tudnotok dolgozni, hogy eddig ismeretlen helyzetben látjátok a másikat. Hozzáteszem, hogy ez nem csak annak lehet zavaró aki látja. Engem például elsőre feszélyezett, amikor a tudtam, hogy most a barátnőm lát. Hülye dolog ez, hiszen egy céllal mentünk, közös érdeklődéssel, átbeszélve, ugyanarra a helyre, és továbbmegyek, amíg a bárpultnál ittunk teljesen természetes volt a szituáció. Persze másodszorra már ez sem okozott feszültséget semelyikünkben.
Egy idő után a klubban is kialakulnak különböző szintű ismeretségek. Nem biztos, hogy ezek mély barátságok lesznek, de még ez sincs kizárva. Viszont egy idő után azon kapja magát az ember, hogy már számba veszi, hogy ki megy, és ki nem megy, és a kedvencekhez is próbálja igazítani a látogatásának időpontját.
Megint csak azt tudom írni, hogy így volt ez velünk is. Bár az első alkalmam nem zárult pozitív mérleggel, másodjára jobb lett, sokadjára meg szinte felhőtlen gyönyörré vált. Hát ennyi a történet dióhélyban.
Mára már szingli vagyok, mégis mostanában ritkán jutok le klubba, mert ezer dolog van, amiről gondoskodnom kell. Ugyanakkor keresek egy férfit aki hasonló nézeteket vall. Olyat, aki képes nem birtokolva szeretni, aki megérti, hogy egy dolog a testiség, és egészen más a szerelem. Olyat, aki talán nem is tudja, hogy ki lennék, mégis önmagamért szeret, olyannak amilyen vagyok, és megérti hogy nekem mennyire fontos az őszinteség, és a kommunikáció. Olyat, aki nem riad meg egy okos és sikeres nőtől, aki ki meri mondani a gondolatait, és azt, hogy mire vágyik. Drágáim, ez vagyok én. Vivien Moss vagyok, 35 éves sikeres üzletasszony, sokak által kedvelt író, ja…és swinger.
„Létezik egy világ, bent mélyen a lelkünkben, ahol szabadok akarunk lenni, visszavágyva a születéskor elrendelt állapothoz. Szabadok vagyunk, de talán mégsem függetlenek. Nem tehetjük mindig azt, amit csak szeretnénk. Emberek vagyunk, és önzők, ugyanakkor hiszünk az elveinkben, és kiállunk értük. Nem ítélkezünk, mert már megtanultunk szabadnak lenni. Ösztönösen vágyunk erre, mert lényünkből fakad, és törekszünk a boldogságra is. Néha fájdalom ér, néha összetörnek, néha összeomlunk. Erősek vagyunk. Bármi is ér, felállunk, mert fel kell állnunk. Győznünk kell, mert mind harcosok vagyunk. Saját céljainkért, de néha többért, mert néha a lelkünk túléléséért küzdünk, küszködünk. Nyerünk és veszítünk, de felállunk, mert újra és újra fel kell állnunk. Nem maradhatunk a padlón! Már jól vagyok. Mindent értek, és várom a jövőmet. Soha nem tudtam még ennyire a helyem és az utam.”